Pécsi Tudományegyetem

Wlislocki Henrik Szakkollégium

 

 

Laboda Lilla

Nyomtatóbarát változatPDF változat

“Úgy élj, hogy ne bánd az időt, amit elvesztettél.”

Számomra a Szakkollégium olyan, mint egy nagy család, ahol a tagok segítik egymást. Mindig számíthatunk egymásra, ha kell, lelkesítjük a másikat, ha kell együtt tanulunk, ha kell beszélgetünk. Azért lettem tag, hogy ehhez a közösséghez tartozhassak. Nekem nem a pénz az elsődleges motivációs tényező, hanem a közös tanulás és fejlődés, amit a Szakkollégium szakmailag ad. Megpróbálok minden lehetőségét kihasználni és alkalmazni tanulmányaim és életem során. Idén írom a szakdolgozatomat romológia témakörben. Mindig foglalkoztattak a romákkal kapcsolatos vélemények az oktatásban, munkában, a mindennapi életben. Kutatásom a többségi társadalom tudására terjed ki, mennyit és mit tudnak a romákról. Mennyire sztereotípek ezek a tudások és ha azok, ennek mi az oka. Érdekel, hogy mivel és hogyan lehetne ezeket pótolni és kiegészíteni, mennyire fontosak a civilek ennek a tudásnak az átadásában. Kutatásomat konferencián is elő szeretném majd adni, hogy több ember tudomást szerezzen eredményeimről. Engem édesanyám motivált a tanulásban, ost pedig a saját tudásom gyarapítása érdekében fejlesztem magam. Egyetértek a mondással, hogy az ember egy életen keresztül tanul.

Az én forgatókönyvem egyik része, hogy mindent megtegyek azért, hogy a saját és a környezetünkben élőknek jobb élete lehessen. Sok rosszat látunk, és ha magunkon segítettünk, segíthetünk másokon is. Azoknak, akiknek nehezebb és szükségük van a támogatásra, akiknek csak valamilyen löket kell, hogy tovább léphessenek és egy másik életet élhessenek. Én segíteni szeretnék ezeknek az emberek, és remélem, az életben eljutok odáig, hogy az az ember lehessek, akire tudnak majd számítani.

 

You shall not pass!