Pécsi Tudományegyetem

Wlislocki Henrik Szakkollégium

 

 

Bánkitó Fesztivál: a WHSz kivonult!

Nyomtatóbarát változatPDF változat

A cikk szerzője: Rigó Bálint.

A Bánkitó Fesztivál nem csak egy zenei fesztivál, hanem civil és kulturális fesztivál is, ami minden évben egy-egy fontos társadalmi probléma köré szerveződik. Az idei évben ez a korrupció volt. A téma jóvoltából számos a korrupcióval kapcsolatos workshop, társas és civil szervezet vagy csoport képviseltette magát, valamint számos színházi darab is született a témával kapcsolatban, melyek bemutatásra kerültek a helyszínen. A mi társasjátékunk (Éld az életem!) bár más témával foglalkozik, koránt sem lógott ki a fesztivál által kínált széles palettából, hiszen a társadalmi, szociális, kulturális érzékenység terén sem voltunk egyedül. A megérkezést követően pár igen segítőkész önkéntes ránk is talált, és minden szükséges előkészületben - a padoktól egészen a berendezésig - segítették a sátrunk kialakítását, amely nem más volt, mint a „Seychell-es sátor”.

A sátrunk a legtökéletesebb helyen, a kis rét közepén helyezkedett el. A kezdést követően már meg is jöttek az első érdeklődők. Nagy öröm volt, hogy a rendelkezésünkre álló idő alatt folyamatosan érkeztek, akik kíváncsiak voltak a programunkra. Bár nem mindenki próbálta a ki a társasjátékunkat, ellenben szívesen meghallgatták, miről is szól, valamint a Szakkollégiumunk programját is érdekesnek tartották. Igaz, egy teljesen más módszerrel kellet dolgoznunk az érdeklődőkkel, mint a megszokott, de számomra éppen ez a kis „kiszámíthatatlanság” tetszett. A Szakkollégium másik diákja, Dobó Tibor és jómagam külön indítottunk a játékot kipróbáló csoportokat. Ezt követően egyénileg csatlakoztunk a csoportokhoz, és mikor befejezték a játékot, beszélgetéssel zártuk az egyes csoportokkal a feladatot. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a vége felé sajnos már nem jutott mindenkinek arra ideje, hogy kipróbálhassa a társasjátékunkat, mert a sártat át kellett adnunk a következő csoportnak. Ez nem akadályozott meg azonban abban, hogy néhány igen érdeklődő fiatallal kiüljünk a sátrak melletti fa alá is, és ott fejezzük be a társast és a hozzá kapcsolódó beszélgetést velük. Mindez olyan jól sikerült, hogy másnap és harmadnap is volt nálunk egy-egy pakli a társasjátékunk fiú és lány történetéből, és ha láttunk olyan csoportokat, akik éppen pihentek, azoknak meséltünk a játékról, sőt, ki is próbálhatták. Így minden nap sikeresen találtunk néhány embert, akik kíváncsiak és érdeklődők voltak a társasunk iránt, és sokan igen sok jó tanácsot és építő jellegű kritikát is adtak.

Számomra az egyik legérdekesebb az volt, amikor egy 40 év körüli hölgy – mint a hátrányos helyzetű fiatalok egyetemmel kapcsolatos problémáira „kívülről” tekintő személy - a következő megjegyzést fűzte a társasjáték egyik karakteréhez: „Szerintem nagyon jó a fiú története, csak kicsit túl sok az alapprobléma helyzet. Az még simán reális, hogy valaki ilyen sok hátránnyal az egyetemre kerüljön, de az orvosi kar szerintem nem reális a történetben, mert az már túl sok.” Izgalmas volt, amikor nem sokkal később egy fiatal teljesen ellentétes érvelt a fenti véleményhez képest. Ő „sajátélmény”-ként közelítette meg a társasunk karakterét. Elmesélte, hogy maga is halmozottan hátrányos helyzetű volt, mégis elvégezte az állatorvosi kart. Igaz hogy közben passziváltatnia kellett a félévét, mert külföldre kellett mennie dolgozni ahhoz, hogy elég pénzt szerezzen a tanulmányai befejezéséhez, de végül sikeresen teljesítette. Érdekes volt hallani a „külső” és „belső” vélemény eltéréseit ebben a fontos kérdésben.

 

Még számtalan más érdekes meglátást és érvelést hallhatunk. Úgy vélem, egy hasonló jellegű fesztivál épp az által nyújt lehetőségeket, hogy sokkal szélesebb azon emberek száma, akiket megtalálhat a játék. Ebből kifolyólag pedig a játékról alkotott vélemények és javaslatok is sokkal színesebek.

rovat: 
You shall not pass!